2012

... kéne néhány fasza újévi fogadalom. Aztán ha megvannak, elég kitartás és fegyelem a megvalósításukhoz. Bár most igy jobban meggondolva, azt hiszem, jól lennék a kitartással és a fegyelemmel is. Meg az árnyalatokkal - az árnyalatok jók, és kellenek, és sokszor hajlamos vagyok megfeledkezni róluk. De akkor, kell még a  belátás, és akkor már a tanulás is persze... és nevetés, sok-sok nevetés... és olyanok, akikkel nevethetek.... (és tuti még egy csomó minden más).

Boldog Új Évet!

*****

 "...if we are to be happy in a world where bad things happen routinely and unexpectedly, we need to keep our expectations realistic and develop a resilience to tragedy that will protect us from despair. We need to attune ourselves to the good news/bad news paradox and develop a capacity for accepting what we must. We also need to learn the art of letting go: of the past, of unresolved grievances, of our younger selves. Nobody gets out of here alive. Whether this reality is a reason for despair or an incentive to mobilize the courage required to get up each morning is a matter of attitude. This is where we have a choice."*

* Paradox governs our lives by Gordon Livingston

Christmassy

Ma először esik ezen a télen a hó, ami több okból is furcsa: először is, mert december 21. van, másodszor is, mert nem tudom, hogy lehet december 21. :S. Mármint, valahogy lemaradtam, asszem olyan kb. október magasságában, erre mire észbekap az ember mindeféle piros rénszarvasorrok lógnak be az ablakon, a kéményekből meg mikulások hullanak - a webshopok pedig rohadtul nincsenek felkészülve, hogy aki interneten vásárol aranyvasárnapot követően, az leginkább azért teszi, mert nincs ideje november végétől fenyőmintás-hópihés, fahéj illatú papiron bevárásló listát és mellékelt beszerzési stepplant gyártani. Vagy szimplán csak elkalandozott valamerre ősszel, és későn észlelt. Vagy hülye. Konklúzió: továbbra is imádom az Amazont.

Autumn sunset

Puli & curry

Szóval januártól indiai főnit kaptunk, aki idelátogatott Európát látni, és az egyik barátja pulit kért búcsúfiának. Státusz riport telefonon:

"Dude, it doesn’t like the summertime in Hungary - it’ll die in India... unless you want to keep it in the office…"

Stay hungry, stay foolish

"Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma — which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of others' opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary."

Photo: Index

Chagall

Mit jelent felnőttnek lenni?

Lightened up

Ha a google-ben, vagy  bármilyen image library-ben rákeresel az 'innovation' kifejezésere minden második találatban van egy villanykörte.

De miért????????

Professionalism

A következő beszélgetés hangyott el a céges hitelkártyás azonositó beszélgetésen egy román állampolgárságú kollégám és az AMEXes nő között:

- Magyarországon lakik?
- Igen.
- Lakcim kártyája van?
- Igen, az útlevél mellett.
- Egyébként beszél magyarul?

 :|

Cookies in the hierarchy

- Maradt még süti?
- Igen, de én akartam megenni.
- Akkor miért nem azt mondod, hogy nem?
- Mert az nem lenne igaz.

Ha a második kérdés nem hangzott volna el, tized ennyire sem lenne vicces az egész. Ha azt is hozzávesszük, hogy a főnöködtől, akkor pedig tized ennyire sem lenne szomorú. (Ok, a vicces nem egyértelműen az a szó, amit keresek. A szomorú viszont sajnos egyértelműen az.)

"The real voyage of discovery lies not in discovering new land, but in seeing with new eyes"

Ma ismét hatalmába keritett a gondolat, hogy mennyire jó dolog lehet szeplősnek lenni.

Window shopping

Amúgy meg mostanában mindenről lemaradok: mire értesültem róla, hogy azon az útvonalon, ahol mindennap járok buszsáv miatt lefelezték az autósok számára legálisan rendelkezésre álló helyet, már le is vakarták a busz feliratokat az aszfaltról. Az utóbbi egy hétben kb. 3 kiló uborkát ettem meg a frissitő iz és a rohadt meleg miatt felmerülő étvágytalanságból kifolyólag, mit sem sejtve arról, hogy az életemmel játszom és potenciálisan elég csúnya véget érhetek, és breaking: már Kubáért sem kell a Karib tengerig menni... legalább is bizonyos featureket illetően.

Én akkor is Biedermeier párti vagyok... viszont igy lehet aztán igazán rácsodálklozni  a világra.

Nem biztos, hogy ez kellően adaptiv igy. Hmmm...

Heroes - alternative perspective

Choose your heroes carefully

Ma elmentem felvételizni a BME-re, postgrad szakpszichológusi (munka és szervezet) képzésre. A végén élve a lehetőséggel megkérdeztem, hogy  mi a célja a képzésnek, mivel leszek én több 2 év és egy millió forint után, amit csak itt kaphatok meg a papiron kivül; azt a választ kaptam, hogy a képzés célja a profeszió elmélyitése, best practicek és know how megosztása a szakmai közösségen belül, mindez megtámogatva mindeféle e-felülettel (pl. fórum!) és szakmai felügyelettel a tanszék részéről.
Tehát a tények és Bayes tétel ismeretében a mai 1 milliós kérdés: ha van 2 évfolyam, azon potenciálisan 39 diák és 3 szakirány, a felvételin 3 emberrel találkoztam és mindegyik most végez (mármint a sima egyetemen aka MA), vajon mennyi az esély, hogy ebből a knowhow traszferből én is jól jövök ki?

Szóval nem tom. Menjek inkább PhD-zni?

At night

Ali, neighbors' doors and missed trains

... avagy egy németországi kirándulás konzekvenciái:

1) Olyan nincs, hogy egy német repülő késve érkezik. Ha késéssel indul, behozzák.
2) Attól még, hogy a török taxisofőrt "Ali"-ként emlegetjük, nem kell hajnal fél egykor odamenni és rákérdezni, hogy tényleg az-e.
3) Ha az előtérből két bejárati ajtó nyilik, az egyik tuti a szomszédé - és ha kitartóan próbálkozunk nem mindig találjuk zárva.
4) A kábelcsatorna nem túl elterjedt eszköz, viszont ha átfúrnak egy vezetéket, itt is gyakran okoz teljes áramkimaradást, amit orosz munkásemberek gyorsan és precizen tudnak orvosolni - a precizitás résszel a németek nem kifejezetten értenek egyet.
5) Ha pusztán arra kell a kutya, hogy a lakásodban, a kanapén sörrel fekve TV nézés közben legyen mit gyömöszkölni, a dán dog mellett számos alternativa létezik még.
6) Azért, mert az állomáson nem mondják be, hogy a vonat hamarosan indul, attól az még elindul a menetrendben feltüntetett időpont nulla másodpercekor... egész pontosan a következő előtt  minimum egy órával.
7) A tehetetlenség a tömeggel egyenes arányban nő, ahogy a mozgás kiváltásához szükséges energia mennyisége is.
8) 509 lépcsőfok az kibaszott sok
9) Ha vasárnap zárva van minden, az meglehetősen sok kényelmetlenséget szülhet az ember életében.
10) Igazán jó érzés reggel arra kelni, hogy este néhány igazán kiváló sört követően a hazaúton mégsem rendeztétek át a kertitörpe-birka-csirke-őz-bárány kollekciót az útmenti házak kertjeiben pusztán azért, mert az vicces - és persze sehol nincs kerités.
11) Nyelvet elfelejteni nem lehet. De szavakat igen.
12) És végül a legnagyobb gyakorlati értékkel biró felismerés: Cologne az Köln - angolul ... :S

Evening thoughts #2

Úgy tűnik mégis normális vagyok - legalább egy szempontból biztos. Megvan a kutya. Ádinak hivják és miután láttam teljesen egyértelmű miért nem szól neki senki, hogy kussoljon.

Instant bisztró

Nerds...

- Elhoztad a képeket?
- Nem. Mentségemre szóljon, hogy rejtőzködnek, ezért felejtettem el. De a múltkor már megtaláltam őket.
- Mi az, hogy rejtőzködnek? Hol?
- A gépem Windows-os particióján.

:S

Evening thoughts

Vagy van egy kutya valamelyik a szomszédban (bár a témát alaposan körbejártam, és az eredmények alapján nincs), vagy valami random ugat a fejemben. Esetleg tényleg jól vezetik a hangot a csövek. Mindenestre mostmár kezd qvára zavaró lenni a dolog.

Dance

Next level

... egy másik pedig, amikor fényes nappal nekimégy az utcán egy oszlopnak. A szerencse, hogy a tömör, nem átlátszó (azonban nem is kifejezetten környezetükből kitűnő) tárgyak kevesebb kárt tesznek bennem, mint az áttetszőek. De akkor is, azért ne má'!

Most komolyan!

A fáradtságnak különböző dimenziói vannak; az egyik például az, amikor sminklemosó helyett szájvizzel állsz neki a fejed lepucolásához.
Nem kell kipróbálni.

Jó éjt.

Openess to new experiences

Kirándulás apámmal a Füzéri vár felé a Zemplénben kavarogva:

"Te, Sárospatakon is van egy vár, az nem lesz jó neked?"

Today's crumb of wisdom

"... if we live long enough, most of us are going to end up looking more like a mini-van than a sports car anyway."

John R. Buri

... not that this sentence describes the core content of the post - I just like it (but don't entirely agree :)

Muffins in the hierarchy

- Hi. Wow, is that for public consumption?
- Well, actually.... THAT'S MINE!
....
- Hallottad ezt? Hát meg akarta enni a muffinomat! :S

Mondta a padtársam, aki nem szereti az édességet.

Saturday morning in the Market Hall

Ma kaptam egy emailt Diana Barry-től.
Igaz nem Avonlea-ból, hanem egy detroiti service centerből. De akkor is... there`s sooo much scope for imagination.... :)

I prefer eating at my desk #2

Gyönyörű spenótot vettem ma a napsütéses ebédszünetemben, amit visszatérve büszkén mutogattam meg egy vegetariánus lánynak - nyilván a kevesen tudnak azért a friss spenót kapcsán őszinte lelkesedést produkálni. Az interakcióba ekkor kapcsolódott be egy harmadik kolléga, aki a spenótra vetett pillantást követő félelemmel vegyes elemi döbbenettel tette fel a következő kérdést:
"Uristen, te nem hallottad, hogy a spenótot sugárszennyezés érte a japán atom katasztfófa miatt ?"

Én esküszöm nem értem mi van az emberekkel.

Spring buds

Raindrops & desserts

Hogy kerülnek esőcseppek a tiramisus tányérra egy kávézóban?
Nos, több különböző faktor kombinációjának eredményeképp, melyek jelen esetben a következők:

1) A pincérnő, aki nem tudja, mit árulnak
2) Tiramisu az étlapon
3) Tiramisu hiánya a vendéglátó ipari egységben
4) Kreatív problémamegoldás – hahha!! de a szomszédban van!
5) Eső

Hozzátenném, azért nem tűnt volna fel semmi, ha kint nincs hideg, olyannyira, hogy a résnyire nyitott ajtón bejutó levegőt mindenhol észlelni lehet 3 s-n belül, és ha az egyik pincér nem nekünk háttal oldalazva kiséri takarásként a másikat, aki az utcáról jön be a tányérral a kezében :)

De olyan nagyon jóóóót nevettünk :)

Important questions of being #1

Miért reklámozzák az ismeretterjesztő csatornákat dinoszaorusszal?

I love flowers

UngloomBloom~EmersonMade

I prefer eating at my desk

Ma az étteremben:
- Miért nincs nálunk az interjún IQ teszt?
- Mert beválás szempontjából a prediktiv validitása elhanyagolható.
- Hát szerintem akkor is szükség lenne rá, ki kellene szűrni a hülyéket, mert szörnyű, hogy nincs egy szinvonnal, ami alatt azt mondanánk, hogy nem veszünk fel valakit.
- Ezt mégis, hogy érted?
- Úgy, hogy tele van a cég olyan emberekkel, akik még egy grafikont sem tudnak leolvasni.
- Ezt egy IQ teszttel elég nehéz lenne kiszűrni.
- Jó, akkor nem tudom mire való egy IQ teszt, de ez nem az én szakterületem. De tuti van olyan teszt, amivel lehetne.

aaaarrrrrhhhhhhhhhhggggrrrrrrrhhhhhhhhhhhhh

mara ennyit grrrrrrrrrrrrr

Quiz of the week

Tehát akkor: adott Ő. Becsületes nevén Krups Nescafé Dolce Gusto Piccolo. Azaz leginkább Pingvin, de ez most a lényeget tekintve tök mindegy.

Ha nem lenne egyértelmű, Ő egy kávéfőző, a jelenlegi irodám legnagyrabecsültebb használati tárgya. Mindezt azzal sikerült kiérdemelnie, hogy kávét ad, másrészt valószinűleg ezen komplex művelet elvégzéséhez kb. olyan komolyságú vezérlő egységgel szerelték fel, mint a PC-met - félreértések elkerülése végett, a Pingvinnel semmi bajom.

Szóval: mi is a feladvány? Adott egy Pingvin, hátsó levehető viztartállyal, amely az ábrán kék X-szel jelzett részén alkalmas viz betöltésére (aka van rajta nyilás).

Adott egy szokványos vizautomata, lásd


A viztartály magassága nagyobb, mint az automata csap alatti része.

Találós kérdés*: hogyan lehet közvetlenül az automatából feltölteni a viztartályt vizzel, hogy finom kávét főzhessünk?

Megfejtéseket a comment szekcióba várom. :)

*Alapvetően a tudományos kiváncsiság ihlette a postot, nem a funkcionalitás. A hét elején kiderült, hogy a kollégám 2dl-es poharak felhasználásával abszolválja ezt a feladatot, mert "nem fér a tartály az automata alá". Mindezt a fenti leirásnak megfelelően én is konstatáltam, amikor először feltöltöttem, de mivel a feladat bonyolultsága kb. egyenlő azzal a 1-3 éves gyerekeknek szánt játékkal, amikor a vödör tetején különféle alakú lyukak vannak és a babának rá kell jönnie, hogy a csillag alakún qvára nem fogja beledobni a gömböt a vödörbe, nem gondoltam volna egy percig sem, hogy ilyen történhet. Itt felmerül a kérdés, hogy tulajdonképp akkor mi is történik az emberekkel, 3 és 30 éves koruk közt, amit fejlődésként, felnövésként, vagy akárhogy is cimkézünk. A kizárólag a fenti példa alapján, kb annyi, hogy elveszik, az igény, vagy a motiváció, vagy a képesség a problémamegoldásra, és a tanulásra. Viszont annál nagyobb előszeretettel nyúlunk a bevált rutinokhoz, még akkor is, ha azok költségesebbek, bonyolultabbak, és hosszabbak, esetleg eleve szarok. És hogy miért? Az ultimate corporate válasz adja magát: "Mert igy szoktuk." :D Mert kényelmesebb.

Fura hobbiknak élnek az emberek. Úgy tűnik valaki például azzal tölti az idjét, hogy a CV-met küldözgeti be az én tudtom nélkül különböző álláshirdetésekre, s teszi ezt olyan hatásfokkal, hogy be is hivnak interjúra. :S

Az elsőnél azt hittem valami retroaktiv adatbzis bányászat eredményeként sikerült előtúrniuk egy régi jelentkezésemet - de az iménti hivást követően komolyan megijedtem, és még a postafiókomat is lecsekkoltam, hogy nem küldtem-e el véletlenül álmomban egy applicationt, amire érthető módon nem emlékszem. De ez a szál sem bizonyult használhatónak - szerencsére, mert az ilyen azért elég komolyan aggasztó lenne.

Tanácstalan vagyok, és ez a dolog hosszútávon a legkevésbé sem előnyös a szakmai reputációm és jövőbeni álláskereséseim szempontjából :(.

Elképzelhető, hogy én vagyok beszűkült, de van azért abban némi irónia, ha az embernek bugyi rózsaszín, "Manner" feliratú bukósisakban adatik meg, hogy világbajnokságot nyerjen. Még ha műlesiklásról van is szó.

Connecting the dots...

- What about you, Leonor?

- What about me?

- How does being overweight affect you at work?

- I work at home, so it doesn't.

- Let me get this straight. You say you're not fat, only overweight. And it doesn't affect you at work. So I was wondering, why are you here?

- My boyfriend's an engineer too. We've been together for 12 years. Very happy. 5 months ago he moved to L.A. For a year to work for an American company and... Well,the rest is obvious. He has no idea and I won't tell him.

- Why don't you just tell him?

- Why don't you just help me lose 20 kilos?

- When does he get back?

- In five months.

........

"In these last 5 months I haven't left the house. I've done nothing but work and eat. I've had no life, because German is my life. I don't feel like doing anything without him. You can't spend your whole life with only one man. I haven't tried different things, I haven't lived, I haven't experimented. For 12 years I've felt like I was missing out on my life. Our relationship was so wonderful that I refused to accept that...that I didn't want it.

I got fat because I wanted him to dump me.

He didn't dump me. He didn't want to,or he couldn't bring himself to. The thing is, he wouldn't do it, so I did.

And we cried. It was really hard. These relationships create a lot of dependency. So we decided to stay friends. And while we were at it, we had sex.

It was typical goodbye sex. I didn't feel fat. I felt pretty and attractive. Light and wild.

Suddenly I started having my doubts. Maybe breaking up wasn't a good idea. Maybe we should stay together. Maybe we were made for each other.

So we decided to stay together.

That very same night, the insomnia and the anxiety came back. And I felt fat and disgusting again. I hated myself. And he wasn't there to comfort me.

I felt so awful and so in need of therapy that I came on the wrong day.

I came to the bar. I didn't want to go home. Suddenly I realized there was a man who wouldn't stop looking at me. I thought he was marveling at how fat I was and I wanted to leave. I asked the waiter for the bill but he said the man had paid for my drink. And suddenly, I don't know how, he was sitting right beside me. He kept telling me how pretty I was and he looked good to me too. And I felt so in need of a little consolation... I felt desired, I didn't feel fat. Of course the following week I went right back to feeling fat and disgusting and unable to stop eating.

I needed to be consoled...

I wanted someone in and out of my life. I belong to German and only German. I knew it wasn't right, that I couldn't keep being so compulsive, that I had to go back to therapy.

And that's how I met guys I fucked. Who all were handsome and happily married. So I decided to keep fucking handsome, happily married men. Because I didn't want to face rejection (that's why I wanted no strings attached). And because I didn't feel like I was cheating on German.

Until one day I said:"Enough. No more." This morning I was convinced it would never happen again. It was when German was getting back. I knew he wouldn't come back. That he wouldn't want to. I think that's why I slept with all those men. I thought it would be easier to get over German. If he wouldn't dump me for gaining 20 kilos, maybe he would for fucking 20 guys.

I get anything I decide to go after.

........

At first I couldn't figure out why a handsome, happily-married man would sleep with a fat girl. I often wondered.

Until one day I stopped wondering."

Gordos (2009)

Breakfast-matters

Ugye furcsa dolog azon meglepődni, hogy reggel egy tál frissen sült goffri vár tejszinhabbal az irodában, amit egy kolléga sütött csak úgy?

Ilyenkor egyrészt elszégyenlem magam, hogy mennyire beleszocializálódtam a szürke mindennapok magyar valóságába, hogy nem tudom értékelni, ha valaki csak szimplán kedves és jószivű, és annyira nem szeretnék ilyen lenni. Másrészt azért csak ott motoszkál bennem, hogy vajon mi baja van ennek az embernek.....

Vajon mit szólna ehhez Anne Shirley?

MBA

Szóval van itt ez a csávó nálunk, aki per pill harmadszorra hivott fel egy olyan kérdéssel, ami

a) triviális - józan paraszti logikával 2 perc alatt szállitható megoldásra lehet akadni az agyunk valamely kevésbé eldugott zugában

b) qvára nem értem miért engem hivogat vele, mert semmi közöm hozzá - ezt mellesleg elsőre közöltem vele, ahogy az "a" pontban foglaltakat is (lehet az én kommunikációmmal lesz a probléma) - illetve van abban valami igazság, hogy amiről az emberek nem tudják eldönteni, hova tartozhat, az a HRen landol.

Lényeges info lehet, hogy amerikai a lelkem, igaz nem eredetileg, de végül ott szocializálódott emberré - vagy mi. Vagyis nem is ott, hanem az MBA képzésen. Nagyon büszke is rá - mása sincs, lehet is. Az MBA jól hangzik, bár nekem az "A" a végén mindig gyanusan bűzlött, és egyre inkább kezdem érteni miért. Ez valami über divatos dolog, és jól hangzik. Bár megmondom őszintén, Boros Tamáson kivül még nem láttam értelmes embert MBA diplomával - de lehet még túl fiatal vagyok. És/ vagy tapasztalatlan, esetlegtalán érdemes lenne szélesiteni az ismerettségi körömet.

Tehát van itt ez a gyerek. Az amerikai. Neki ez az elsődleges feature. Mármint az MBA. Ehhez képest számomra meglehetősen döbbenetes módon emergency call tree-ket gyárt, formokat ISOsit, és a surveymonkey-n pörög. Legutóbb például nagyszabású adatgyűjtést inditott "Christmas party satisfaction survey" fedőnéven - (már mégis bocsánat, de ez csak nekem hangzik úgy, hogy igazán el lehet ám menni a ........, ha még a több milliós karácsonyi partiból is arra vagyunk kiváncsiak mi volt szar???!?! Bocs ez magyar logika, de sajnos itt a többség az.) És igen, már látom, hogy októberben megjelenik egy átfogó data analizissel, hogy a lazackrémbe több borsot kell tenni, mert tavaly nem izlett.

Hát valami ilyesmit adhat az MBA. Szemléleti keretet ahhoz, hogy hogyan érezd magad kib***tt fontosnak anélkül, hogy valaha is feltünjön, mennyire nem vagy az.

Nah, nézem is, holmennyiért tehetek szert egy ilyen szemüvegre - most különösen jól jönne.

Pic: Stand out from the crowd by rosswebsdale

-

http://www.youtube.com/watch?v=TiRa_DwalQc&feature=related

Monday morning

Blogokat olvasni addiktiv tevékenység és én a különösen veszélyeztetett csoportba tartozom a feleslegesinformációfelhalmozási-kényszeremnek hála. Először csak képes blogokkal kezdődött, de aztán jött egyre több és több, érdekesebb és érdekesebb blog, amik elgondolkodtatóak és gondolat ébresztőek, és sok minden egyéb mások, szóval mára határtalan mennyiségű subscriptionnal rendelkezem, amelyeket természetesen képtelen vagyok követni, igy folyamatosan több száz elég sok olvasatlan elem okozta stresszel kell, hogy megküzdjek valahányszor megnyitom a readerem (:D), és mivel ez valami hobbi-félének indult anno, felmerült bennem a kérdés, hogy mi is a jó ebben, ha folyamatosan nyakamban liheg a teljesitmény kényszer, és amúgy sincs elég időm a legtöbb info kognitiv feldolgozására (aka elgondolkozni rajta, vagy bármit elraktározni belőle) :S?
És csak hogy frappáns legyek, természetesen a potenciális válaszokat is különböző blogokon sikerült megtalálnom. Tehát (és bocsánat az angolért, de ezt most nincs kedvem leforditani):

1) "... just under half the time, 46.9% to be exact, people are doing what's called 'mind wandering'. They are not focused on the outside world or the task at hand, they are looking into their own thoughts. Unfortunately, the study of 2,250 people proposes, most of this activity doesn't make us feel happy. People reported that they mind wandered no less than 30% of the time, during everything except love making. And here's the kicker: people report being unhappy during mind wandering. Something that we do nearly half the time makes us unhappy! Researchers found that people were at their happiest when making love, exercising, or engaging in conversation. They were least happy when resting, working, or using a home computer."

2) "... in a sense we can think of our lives as groundwork for the good things and people we will encounter. Still, whether we do encounter them owes a lot of luck. Our job when we are young is to become the person whom we seek and put ourselves in situations where a meeting is likely to happen. Meanwhile we are engaged in the other tasks that complete our lives: getting an education, finding activities that cause us to lose track of time, cultivating habits that lead to energy and good health (and avoiding those that do not), learning, in other words, discerning how the world works."

Mindenestre azért jó érzés megtudni annak eredményeképp, amit csinálok, hogy az, amit csinálok, tulajdonképpen semmiféle pozitiv hatással nincs a mentális és vagy fizikai jóllétemre.

Ennek örömére tegnap felhajtottam 5 nadrágot, beszegtem egy falvédőt, és varrtam egy párnahuzatot, amelyek közül egyik sem saját felhasználásra készült, viszont sikerült a jobb mutatóujjam körmét varrógéptűvel átvarrni - ami meglehetősen fájdalmas dolog, de még csak most történt velem először ilyesmi, pedig már varrok néhány éve - viszont mindenki, akinek a fenti dolgok készültek, nagyon boldog lesz :).

All in all, a fashionindie, a wardrobe review és Julis marad mindennapi csekkolásra, a többi helyett viszont azt hiszem jobban elmerülök az első pont végén felsorolt tevékenységek valamelyikének gyakorlásában.

Ref:
1) Your brain at work by Dr. David Rock - http://www.psychologytoday.com/blog/your-brain-work/201011/new-study-shows-humans-are-auto-pilot-nearly-half-the-time
2) Lifelines by Gordon Livingston - http://www.psychologytoday.com/blog/lifelines/201101/the-role-chance-in-human-affairs