Christmas mess

Ma reggel a gyönyörű hóesésből az irodába lépve arra a következtetésre jutottam, hogy a saját kis dogaim tekintetében - és értem ezalatt mindaztokat a hozzám valamilyen módon kapcsolódó dolgokat, amelyek felett bizonyos mértékű kontrollal rendelkezem, mint pl. a bevásárló listám, a hajam, a szobám, a jó kedvem, de pl. a szemem alatti karikák és a csokoládé fogyasztásom nem - az iróasztalomat övezi egyedül néminemű harmónia (legalábbis per pillanat igy érzem - ábra mellékelve). Természetesen ez nem különösebben új keletű probléma, ahogy arról már közöltem gondolatokat az előzőekben is, viszont kezd egyre kimeritőbb lenni.
Az ember általában visszafelé szeretne menni az időben, de most amire leginkáb vágyom, hogy 28-án reggel Julissal a Gerlóczy kávéházban toljuk a frissensült ropogós croissant kávéval, és szokásos nevetgéléssel teli iróniával beszéljük meg az élet nagy és kevésbé nagy dolgait, úgy mintha tegnap hagytuk volna abba (csakhogy a dramaturgiai elemeket ne felejtsük ki: kint természetesen frissen hullott, puha hó & vidám karácsony utáni piros pozsgás emberek :D).