Professionalism

A következő beszélgetés hangyott el a céges hitelkártyás azonositó beszélgetésen egy román állampolgárságú kollégám és az AMEXes nő között:

- Magyarországon lakik?
- Igen.
- Lakcim kártyája van?
- Igen, az útlevél mellett.
- Egyébként beszél magyarul?

 :|

Cookies in the hierarchy

- Maradt még süti?
- Igen, de én akartam megenni.
- Akkor miért nem azt mondod, hogy nem?
- Mert az nem lenne igaz.

Ha a második kérdés nem hangzott volna el, tized ennyire sem lenne vicces az egész. Ha azt is hozzávesszük, hogy a főnöködtől, akkor pedig tized ennyire sem lenne szomorú. (Ok, a vicces nem egyértelműen az a szó, amit keresek. A szomorú viszont sajnos egyértelműen az.)

"The real voyage of discovery lies not in discovering new land, but in seeing with new eyes"

Ma ismét hatalmába keritett a gondolat, hogy mennyire jó dolog lehet szeplősnek lenni.

Window shopping

Amúgy meg mostanában mindenről lemaradok: mire értesültem róla, hogy azon az útvonalon, ahol mindennap járok buszsáv miatt lefelezték az autósok számára legálisan rendelkezésre álló helyet, már le is vakarták a busz feliratokat az aszfaltról. Az utóbbi egy hétben kb. 3 kiló uborkát ettem meg a frissitő iz és a rohadt meleg miatt felmerülő étvágytalanságból kifolyólag, mit sem sejtve arról, hogy az életemmel játszom és potenciálisan elég csúnya véget érhetek, és breaking: már Kubáért sem kell a Karib tengerig menni... legalább is bizonyos featureket illetően.

Én akkor is Biedermeier párti vagyok... viszont igy lehet aztán igazán rácsodálklozni  a világra.

Nem biztos, hogy ez kellően adaptiv igy. Hmmm...

Heroes - alternative perspective

Choose your heroes carefully

Ma elmentem felvételizni a BME-re, postgrad szakpszichológusi (munka és szervezet) képzésre. A végén élve a lehetőséggel megkérdeztem, hogy  mi a célja a képzésnek, mivel leszek én több 2 év és egy millió forint után, amit csak itt kaphatok meg a papiron kivül; azt a választ kaptam, hogy a képzés célja a profeszió elmélyitése, best practicek és know how megosztása a szakmai közösségen belül, mindez megtámogatva mindeféle e-felülettel (pl. fórum!) és szakmai felügyelettel a tanszék részéről.
Tehát a tények és Bayes tétel ismeretében a mai 1 milliós kérdés: ha van 2 évfolyam, azon potenciálisan 39 diák és 3 szakirány, a felvételin 3 emberrel találkoztam és mindegyik most végez (mármint a sima egyetemen aka MA), vajon mennyi az esély, hogy ebből a knowhow traszferből én is jól jövök ki?

Szóval nem tom. Menjek inkább PhD-zni?