Fura hobbiknak élnek az emberek. Úgy tűnik valaki például azzal tölti az idjét, hogy a CV-met küldözgeti be az én tudtom nélkül különböző álláshirdetésekre, s teszi ezt olyan hatásfokkal, hogy be is hivnak interjúra. :S

Az elsőnél azt hittem valami retroaktiv adatbzis bányászat eredményeként sikerült előtúrniuk egy régi jelentkezésemet - de az iménti hivást követően komolyan megijedtem, és még a postafiókomat is lecsekkoltam, hogy nem küldtem-e el véletlenül álmomban egy applicationt, amire érthető módon nem emlékszem. De ez a szál sem bizonyult használhatónak - szerencsére, mert az ilyen azért elég komolyan aggasztó lenne.

Tanácstalan vagyok, és ez a dolog hosszútávon a legkevésbé sem előnyös a szakmai reputációm és jövőbeni álláskereséseim szempontjából :(.

Elképzelhető, hogy én vagyok beszűkült, de van azért abban némi irónia, ha az embernek bugyi rózsaszín, "Manner" feliratú bukósisakban adatik meg, hogy világbajnokságot nyerjen. Még ha műlesiklásról van is szó.

Connecting the dots...

- What about you, Leonor?

- What about me?

- How does being overweight affect you at work?

- I work at home, so it doesn't.

- Let me get this straight. You say you're not fat, only overweight. And it doesn't affect you at work. So I was wondering, why are you here?

- My boyfriend's an engineer too. We've been together for 12 years. Very happy. 5 months ago he moved to L.A. For a year to work for an American company and... Well,the rest is obvious. He has no idea and I won't tell him.

- Why don't you just tell him?

- Why don't you just help me lose 20 kilos?

- When does he get back?

- In five months.

........

"In these last 5 months I haven't left the house. I've done nothing but work and eat. I've had no life, because German is my life. I don't feel like doing anything without him. You can't spend your whole life with only one man. I haven't tried different things, I haven't lived, I haven't experimented. For 12 years I've felt like I was missing out on my life. Our relationship was so wonderful that I refused to accept that...that I didn't want it.

I got fat because I wanted him to dump me.

He didn't dump me. He didn't want to,or he couldn't bring himself to. The thing is, he wouldn't do it, so I did.

And we cried. It was really hard. These relationships create a lot of dependency. So we decided to stay friends. And while we were at it, we had sex.

It was typical goodbye sex. I didn't feel fat. I felt pretty and attractive. Light and wild.

Suddenly I started having my doubts. Maybe breaking up wasn't a good idea. Maybe we should stay together. Maybe we were made for each other.

So we decided to stay together.

That very same night, the insomnia and the anxiety came back. And I felt fat and disgusting again. I hated myself. And he wasn't there to comfort me.

I felt so awful and so in need of therapy that I came on the wrong day.

I came to the bar. I didn't want to go home. Suddenly I realized there was a man who wouldn't stop looking at me. I thought he was marveling at how fat I was and I wanted to leave. I asked the waiter for the bill but he said the man had paid for my drink. And suddenly, I don't know how, he was sitting right beside me. He kept telling me how pretty I was and he looked good to me too. And I felt so in need of a little consolation... I felt desired, I didn't feel fat. Of course the following week I went right back to feeling fat and disgusting and unable to stop eating.

I needed to be consoled...

I wanted someone in and out of my life. I belong to German and only German. I knew it wasn't right, that I couldn't keep being so compulsive, that I had to go back to therapy.

And that's how I met guys I fucked. Who all were handsome and happily married. So I decided to keep fucking handsome, happily married men. Because I didn't want to face rejection (that's why I wanted no strings attached). And because I didn't feel like I was cheating on German.

Until one day I said:"Enough. No more." This morning I was convinced it would never happen again. It was when German was getting back. I knew he wouldn't come back. That he wouldn't want to. I think that's why I slept with all those men. I thought it would be easier to get over German. If he wouldn't dump me for gaining 20 kilos, maybe he would for fucking 20 guys.

I get anything I decide to go after.

........

At first I couldn't figure out why a handsome, happily-married man would sleep with a fat girl. I often wondered.

Until one day I stopped wondering."

Gordos (2009)

Breakfast-matters

Ugye furcsa dolog azon meglepődni, hogy reggel egy tál frissen sült goffri vár tejszinhabbal az irodában, amit egy kolléga sütött csak úgy?

Ilyenkor egyrészt elszégyenlem magam, hogy mennyire beleszocializálódtam a szürke mindennapok magyar valóságába, hogy nem tudom értékelni, ha valaki csak szimplán kedves és jószivű, és annyira nem szeretnék ilyen lenni. Másrészt azért csak ott motoszkál bennem, hogy vajon mi baja van ennek az embernek.....

Vajon mit szólna ehhez Anne Shirley?

MBA

Szóval van itt ez a csávó nálunk, aki per pill harmadszorra hivott fel egy olyan kérdéssel, ami

a) triviális - józan paraszti logikával 2 perc alatt szállitható megoldásra lehet akadni az agyunk valamely kevésbé eldugott zugában

b) qvára nem értem miért engem hivogat vele, mert semmi közöm hozzá - ezt mellesleg elsőre közöltem vele, ahogy az "a" pontban foglaltakat is (lehet az én kommunikációmmal lesz a probléma) - illetve van abban valami igazság, hogy amiről az emberek nem tudják eldönteni, hova tartozhat, az a HRen landol.

Lényeges info lehet, hogy amerikai a lelkem, igaz nem eredetileg, de végül ott szocializálódott emberré - vagy mi. Vagyis nem is ott, hanem az MBA képzésen. Nagyon büszke is rá - mása sincs, lehet is. Az MBA jól hangzik, bár nekem az "A" a végén mindig gyanusan bűzlött, és egyre inkább kezdem érteni miért. Ez valami über divatos dolog, és jól hangzik. Bár megmondom őszintén, Boros Tamáson kivül még nem láttam értelmes embert MBA diplomával - de lehet még túl fiatal vagyok. És/ vagy tapasztalatlan, esetlegtalán érdemes lenne szélesiteni az ismerettségi körömet.

Tehát van itt ez a gyerek. Az amerikai. Neki ez az elsődleges feature. Mármint az MBA. Ehhez képest számomra meglehetősen döbbenetes módon emergency call tree-ket gyárt, formokat ISOsit, és a surveymonkey-n pörög. Legutóbb például nagyszabású adatgyűjtést inditott "Christmas party satisfaction survey" fedőnéven - (már mégis bocsánat, de ez csak nekem hangzik úgy, hogy igazán el lehet ám menni a ........, ha még a több milliós karácsonyi partiból is arra vagyunk kiváncsiak mi volt szar???!?! Bocs ez magyar logika, de sajnos itt a többség az.) És igen, már látom, hogy októberben megjelenik egy átfogó data analizissel, hogy a lazackrémbe több borsot kell tenni, mert tavaly nem izlett.

Hát valami ilyesmit adhat az MBA. Szemléleti keretet ahhoz, hogy hogyan érezd magad kib***tt fontosnak anélkül, hogy valaha is feltünjön, mennyire nem vagy az.

Nah, nézem is, holmennyiért tehetek szert egy ilyen szemüvegre - most különösen jól jönne.

Pic: Stand out from the crowd by rosswebsdale

-

http://www.youtube.com/watch?v=TiRa_DwalQc&feature=related

Monday morning

Blogokat olvasni addiktiv tevékenység és én a különösen veszélyeztetett csoportba tartozom a feleslegesinformációfelhalmozási-kényszeremnek hála. Először csak képes blogokkal kezdődött, de aztán jött egyre több és több, érdekesebb és érdekesebb blog, amik elgondolkodtatóak és gondolat ébresztőek, és sok minden egyéb mások, szóval mára határtalan mennyiségű subscriptionnal rendelkezem, amelyeket természetesen képtelen vagyok követni, igy folyamatosan több száz elég sok olvasatlan elem okozta stresszel kell, hogy megküzdjek valahányszor megnyitom a readerem (:D), és mivel ez valami hobbi-félének indult anno, felmerült bennem a kérdés, hogy mi is a jó ebben, ha folyamatosan nyakamban liheg a teljesitmény kényszer, és amúgy sincs elég időm a legtöbb info kognitiv feldolgozására (aka elgondolkozni rajta, vagy bármit elraktározni belőle) :S?
És csak hogy frappáns legyek, természetesen a potenciális válaszokat is különböző blogokon sikerült megtalálnom. Tehát (és bocsánat az angolért, de ezt most nincs kedvem leforditani):

1) "... just under half the time, 46.9% to be exact, people are doing what's called 'mind wandering'. They are not focused on the outside world or the task at hand, they are looking into their own thoughts. Unfortunately, the study of 2,250 people proposes, most of this activity doesn't make us feel happy. People reported that they mind wandered no less than 30% of the time, during everything except love making. And here's the kicker: people report being unhappy during mind wandering. Something that we do nearly half the time makes us unhappy! Researchers found that people were at their happiest when making love, exercising, or engaging in conversation. They were least happy when resting, working, or using a home computer."

2) "... in a sense we can think of our lives as groundwork for the good things and people we will encounter. Still, whether we do encounter them owes a lot of luck. Our job when we are young is to become the person whom we seek and put ourselves in situations where a meeting is likely to happen. Meanwhile we are engaged in the other tasks that complete our lives: getting an education, finding activities that cause us to lose track of time, cultivating habits that lead to energy and good health (and avoiding those that do not), learning, in other words, discerning how the world works."

Mindenestre azért jó érzés megtudni annak eredményeképp, amit csinálok, hogy az, amit csinálok, tulajdonképpen semmiféle pozitiv hatással nincs a mentális és vagy fizikai jóllétemre.

Ennek örömére tegnap felhajtottam 5 nadrágot, beszegtem egy falvédőt, és varrtam egy párnahuzatot, amelyek közül egyik sem saját felhasználásra készült, viszont sikerült a jobb mutatóujjam körmét varrógéptűvel átvarrni - ami meglehetősen fájdalmas dolog, de még csak most történt velem először ilyesmi, pedig már varrok néhány éve - viszont mindenki, akinek a fenti dolgok készültek, nagyon boldog lesz :).

All in all, a fashionindie, a wardrobe review és Julis marad mindennapi csekkolásra, a többi helyett viszont azt hiszem jobban elmerülök az első pont végén felsorolt tevékenységek valamelyikének gyakorlásában.

Ref:
1) Your brain at work by Dr. David Rock - http://www.psychologytoday.com/blog/your-brain-work/201011/new-study-shows-humans-are-auto-pilot-nearly-half-the-time
2) Lifelines by Gordon Livingston - http://www.psychologytoday.com/blog/lifelines/201101/the-role-chance-in-human-affairs