2014. február 27., csütörtök

Equal opportunities

Múltkor mondta valaki, hogy a Vakok Intézetébe mennek kiállítás megnyitóra. Ma kissé tavaszias hangulatban gondoltam utánanézek valami koncerteknek, ahol az egyik helyszin a Süketek Intézete.
Ez most direkt szopatás, vagy a társadalom válasza az esély egyenlőségre?!

2014. február 26., szerda

Never trust a sheep

Idén eddig jóformán kizárólag az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor omlik össze körülöttem a rendszer, és hogy utólérem-e magam valaha még ebben az évezredben, ami meglehetős stresszel és szorongással tölt el. Aztán ma az univerzum megtalálta az utat, hogy jól pofánbasszon rányissa a szemem a valóságra. Mondjuk nem tudom mit vártam az Indextől, de az tuti, hogy ezt nem.
Tulajdonképp szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám, ami nem ad rá lehetőséget, hogy ennél többet foglalkozzak a körülöttem lévő világgal.

2013. december 17., kedd

2013. december 6., péntek

3 weeks to go

... és csokimérgezés a Mikulástól


2013. november 29., péntek

2013. november 28., csütörtök

Suitcase hunting

...Samsonite boltban...
Eladó: Miben segíthetek?
Én: Bőröndöt szeretnék.
Eladó: Milyen szinűt?

Szóval azért van annak előnye, ha az ember kicsit szakképzett azon a területen, amiből meg akar élni.

(Én: wtf??!?!!?)

Ja, nem vettem bőröndöt végül.

2013. szeptember 30., hétfő

Latency

Gyerekkoromban láttam egy filmet, amiben a boldog családban tragédia történt, és az apuka halála után a családnak kis szutykos lakásba kellett költözni a szép kertvárosi házból, eladni az autókat stb., szóval feje tetjére állt az élet. Amit már/ még akkor sem értettem, hogy akinek volt pénze szép házra, autókra, szép ruhákra, és jó életszínvonalra, az hogy kerülhet egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe, hogy semmije sincs?
Tegnap ment vmi idióta film a TVben, hasonló setup: kertvárosi ház, BMW, mexikói szolgáló; munkahely becsődöl, 2 hónap múlva nincs bútor a házban, de még a gyepet is elvitték.
Elvitték, elvették. És akkor le is esett, hogy ez itt ám a hitelről szól, vagyis arról, amikor csak az van. És mindez olyan általános érvénnyel van jelen mindenhol, hogy arra kell következtessek, hogy ez valóban átlagos (USAban legalabbis).
Átlagos, hogy minden most kell és azonnal, ami meg is engedhető, ilyen módon. Viszont ebből akkor talán az a tanulság, hogy ha nincs türelmünk várni, és nincs késleltetés a szükséglet kielégítsében, és tényleg megkaphatunk mindent azonnal, akkor ne várjuk, hogy ha vmi megzavarja a rendszer harmóniáját, akkor más türelmesebb legyen velünk?