Gyerekkoromban láttam egy filmet, amiben a boldog családban tragédia történt, és az apuka halála után a családnak kis szutykos lakásba kellett költözni a szép kertvárosi házból, eladni az autókat stb., szóval feje tetjére állt az élet. Amit már/ még akkor sem értettem, hogy akinek volt pénze szép házra, autókra, szép ruhákra, és jó életszínvonalra, az hogy kerülhet egyik pillanatról a másikra olyan helyzetbe, hogy semmije sincs?
Tegnap ment vmi idióta film a TVben, hasonló setup: kertvárosi ház, BMW, mexikói szolgáló; munkahely becsődöl, 2 hónap múlva nincs bútor a házban, de még a gyepet is elvitték.
Elvitték, elvették. És akkor le is esett, hogy ez itt ám a hitelről szól, vagyis arról, amikor csak az van. És mindez olyan általános érvénnyel van jelen mindenhol, hogy arra kell következtessek, hogy ez valóban átlagos (USAban legalabbis).
Átlagos, hogy minden most kell és azonnal, ami meg is engedhető, ilyen módon. Viszont ebből akkor talán az a tanulság, hogy ha nincs türelmünk várni, és nincs késleltetés a szükséglet kielégítsében, és tényleg megkaphatunk mindent azonnal, akkor ne várjuk, hogy ha vmi megzavarja a rendszer harmóniáját, akkor más türelmesebb legyen velünk?