20 billion shades of... YELLOW

Nos, kiderült, hogy a citromsárga nyomdafestéket nem igazán tűri a fehér papír. Ezt nagyon érdekes felfedezésnek tartom, mert sosem hittem volna, hogy ez
a) így van
b) valaha érdekelni fog.

Az élet tanulságos: menyasszonyi ruhát kb. 2 óra alatt választottam, de eddig 5 különböző ív papírra, 5 színben próbanyomtattam ki összesen 20 meghívó mintát, és a qva sárga betűk még mindig nem látszanak.

Heureka

Megvilágosodtam.
Hónapok óta keresem a válszt arra, hogy miért érzem én úgy, hogy minden, ami nem működik (munka), csak engem zavar, miközben mindenki (globális és nem globális főnökök, nem főnökök, felelősség viselő szereplők) rezignált nyugalommal fogadnak mindent, és úgy állnak hozzá, hogy "ez van", "majd megoldódik". És belepusztulok, hogy nem értem, hogy hogy lehet hozzáállni így a dolgokhoz. Félreértés elkerülése végett fontosnak érzem leszögezni, hogy én továbbra is úgy gondolom, hogy az én hozzáállásom a jó (csak a lelki békém és jóllétem fenntartása szempontjából nem adaptív ilyen környezetben).
És ma ezt olvastam:
"... akkor lehetünk sokáig politikusok, ha nem csinálunk semmit."
Lehet ez nem csak a erre a szakterületre igaz, és nem csak nem igazi demokráciában?

Your moment

Vettem az előbb egy túró rudit, mert délután van, és ilyenkor jól jön egy kis turbó, de ez mindegy is. A Túró Rudi Coca Colás kampányba kezdett, és kedves üzeneteket ír neked a csomagolásra.
Nekem a gép a következőt dobta:

"A te pillanatod... UTOLSÓBUSZIGMARADÓS"

Tekintve, hogy délután 4 óra van, és az irodában ülök, kurvára remélem, hogy nem.

Equal opportunities

Múltkor mondta valaki, hogy a Vakok Intézetébe mennek kiállítás megnyitóra. Ma kissé tavaszias hangulatban gondoltam utánanézek valami koncerteknek, ahol az egyik helyszin a Süketek Intézete.
Ez most direkt szopatás, vagy a társadalom válasza az esély egyenlőségre?!

Never trust a sheep

Idén eddig jóformán kizárólag az a gondolat foglalkoztatott, hogy mikor omlik össze körülöttem a rendszer, és hogy utólérem-e magam valaha még ebben az évezredben, ami meglehetős stresszel és szorongással tölt el. Aztán ma az univerzum megtalálta az utat, hogy jól pofánbasszon rányissa a szemem a valóságra. Mondjuk nem tudom mit vártam az Indextől, de az tuti, hogy ezt nem.
Tulajdonképp szerencsésnek érzem magam, hogy olyan munkám, ami nem ad rá lehetőséget, hogy ennél többet foglalkozzak a körülöttem lévő világgal.

1 more week to go

3 weeks to go

... és csokimérgezés a Mikulástól