Megvilágosodtam.
Hónapok óta keresem a válszt arra, hogy miért érzem én úgy, hogy minden, ami nem működik (munka), csak engem zavar, miközben mindenki (globális és nem globális főnökök, nem főnökök, felelősség viselő szereplők) rezignált nyugalommal fogadnak mindent, és úgy állnak hozzá, hogy "ez van", "majd megoldódik". És belepusztulok, hogy nem értem, hogy hogy lehet hozzáállni így a dolgokhoz. Félreértés elkerülése végett fontosnak érzem leszögezni, hogy én továbbra is úgy gondolom, hogy az én hozzáállásom a jó (csak a lelki békém és jóllétem fenntartása szempontjából nem adaptív ilyen környezetben).
És ma ezt olvastam:
"... akkor lehetünk sokáig politikusok, ha nem csinálunk semmit."
Lehet ez nem csak a erre a szakterületre igaz, és nem csak nem igazi demokráciában?